Antik Tanulmányok 2026
Beszámoló a 2025–26. tanévi Ábel Jenő országos Latin Tanulmányi Versenyről
NYTP-TMV-M-25-B-0040
Az Ókortudományi Társaság — a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával — a 2025/2026-os tanévben is megrendezte, immár 62. alkalommal, országos, Ábel Jenőről elnevezett latin tanulmányi versenyét. A Minisztérium versenyünket a Nemzeti Tehetség Program keretében, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőn keresztül, az NTP-TMV-M-25-B-0040 sz. pályázat révén támogatta. A versenyről készült beszámoló előtt szeretnénk megemlíteni, hogy a versenyt szervező bizottság átalakult ebben az akadémiai évben. Az új bizottság munkáját Ferenczi Attila, az ELTE Latin Tanszékének korábbi vezetője irányítja. A tételek kidolgozásában, az értékelés folyamatában, illetve a verseny megszervezésében rajta kívül még Beszkid Judit, Korompay Eszter és Krupp József vesz részt. A tételek szakmai lektora Berta Annamária tanárnő, a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium tanára.
Az Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Verseny 2026. február 6-ai első, iskolai fordulóján 24 iskola összesen 172 diákja indult, 82-en a minores, 90-en a maiores kategóriában. A maiores kategória tételének címe „Egy királyi sarj inkognitóban”, a minoresé pedig „Odüsszeusz a lótuszevők szigetén” volt. Az iskolákból beküldött dolgozatok alapján a döntő fordulóra összesen 83 főt hívtunk be, a maior kategóriában 53, a minor kategóriában 30 főt. Közülük 44 maior és 18 minor versenyző mérte össze tudását az április 11-én, az ELTE BTK-n. megrendezett döntő fordulón. A maiores kategória tételének címe „A költő, aki tudja, mit csinál”, a minoresé pedig „Milyen ember legyen a konzul?” volt. A két forduló tételei honlapunkon, a https://abeljeno.elte.hu/szovegek/ címen megtalálhatóak.
Versenyünkön a döntő kategória minden résztvevője egy, a verseny megújult logójával ellátott füzetet kapott; a helyezettek, a kiemelt dicséretesek és a dicséretesek pedig az elismerő oklevélen túl tárgyjutalomként egy versenylogós táskát vihettek haza, illetve könyvjutalomban részesültek. Az idei évben a könyvjutalom Ovidius Átváltozások című költeményének új, Csehy Zoltán készítette fordítása (Kalligram Kiadó, 2025), valamint Mary Beard Róma császára című kötete (Kossuth Kiadó, 2024) volt. Ezen túl a dobogós helyezettek, illetve felkészítő tanáraik a Gondolat Kiadó és az Ókor folyóirat szerkesztősége jóvoltából egyéves előfizetést kaptak. Továbbá a Nemzeti Múzeum főigazgatójának, Dr. Zsigmond Gábornak felajánlása révén a két kategória helyezettjei tiszteleti belépőjegyet kaptak.
A következőkben részletesebben bemutatjuk a versenyünk döntő fordulójának vizsgatételeit, valamint a jellegzetes fordítási hibákat, általánosabb körű nehézségeket.
A maiores kategória döntőseinek idén egy Ovidius személyéhez kapcsolódó anekdotát kellett lefordítaniuk. A szöveg a költő tudatos alkotói módszerére világított rá egy rövid történeten keresztül. Ovidius egyezséget köt barátaival: azok kijelölhetnek számára három sort, amelyet törölnie kell verseiből, ugyanakkor ő maga is kiválaszthat három olyan sort, amelyeket semmiképpen sem hajlandó elhagyni. A történet csattanója, hogy a költő éppen azokat a sorokat választja megőrzésre, amelyeket barátai kifogásoltak. Az anekdota így a költői szabadság és a művészi tudatosság kérdéseit érinti, ami a tavalyi, mitológiai tárgyú szöveghez (Phrixus és Helle történetéhez) képest nehezebben megközelíthető témának bizonyult, és a versenyzők teljesítményét is jobban megosztotta. Míg az élmezőnyben olyan kiváló fordítások születtek, amelyek nemcsak pontosan, hanem nagy stiláris érzékenységgel adták vissza a szöveg legapróbb részleteit is, számos dolgozat esetében az volt megfigyelhető, hogy bár az anekdotát többé-kevésbé helyesen fordították, az abból levont következtetés, vagyis a szöveg utolsó mondatai már komolyabb nehézséget okoztak. Mindemellett pedig a korábbi évekhez képest nagyobb arányban születtek olyan dolgozatok, amelyek – a magyar nyelvű bevezetés és a lábjegyzetekben megadott segítség ellenére is – szinte teljesen félreértették a latin szöveget. Ennek is köszönhető, hogy a helyezések és dicséretek odaítélésénél ezúttal nem a korábbi években megszokott gyakorlatot követtük.
Az idei versenyfeladat bőven tartogatott kihívásokat a résztvevők számára. Az összetett mondatokkal a diákok többsége alapvetően jól boldogult, a nyelvtani szerkezetek közül azonban ezúttal az igenevek és az igeneves szerkezetek jelentettek nagyobb nehézséget. Több versenyzőnek gondot okozott a rogatus ab amicis suis participiumos szerkezet helyes elemzése, különösen a passzív alak mellett álló végrehajtó határozó felismerése. Ez a félreértés helyenként a történet egészének értelmezését is befolyásolta, hiszen korántsem mindegy, hogy ki kér meg kit. Sokaknak meggyűlt a baja azzal a mondattal is, amely arról számolt be, hogy mindkét írótáblán ugyanazok a sorok szerepeltek. Az ex quibus kezdetű alárendelt mellékmondatban nehézséget jelentett annak felismerése, hogy a vonatkozó névmás az írótáblákon szereplő sorokra utal. Ezt tovább bonyolította a mellékmondatba ágyazott accusativus cum infinitivo szerkezet, valamint a közbeékelt idézet értelmezése is. A szöveg legnagyobb kihívását mégis az anekdota tanulságát összegző mondat jelentette, ami talán azzal is összefügghetett, hogy a feladat végére a versenyzők figyelme már kevésbé volt koncentrált. Külön dicséret illeti ezért azokat, akik felismerték az apparet ige után álló accusativus cum infinitivo szerkezetet, sikeresen értelmezték a desum ige vonzatát, a vir főnévhez kapcsolódó genitivus qualitatis-t, valamint a mondatban szereplő gerundivumos szerkezetet is.
A szótárazás, illetve annak mérlegelése, hogy a helyesen azonosított szó melyik jelentése illeszkedik leginkább az adott szövegkörnyezetbe, a szöveg lexikai gazdagsága ellenére sem jelentett különösebb akadályt. A tanulók többsége nemcsak a szótárt, hanem a lábjegyzetekben található segítséget is jól használta. Külön kiemelendő, hogy olyan szavakkal is sikeresen megbirkóztak, amelyekkel feltehetően itt találkoztak először, illetve olyanokkal is, amelyek ugyan ismerősek lehettek számukra, jelentésüket azonban az adott kontextushoz kellett igazítaniuk (például animus). Szintén figyelemre méltó a szöveg elején szereplő litotés több esetben frappáns fordítása, illetve a záró mondatban szereplő metafora helyes értelmezése.
Összességében elmondható, hogy a versenyzők többsége sikerrel vette a szöveg nyelvi és értelmezési akadályait. Külön öröm, hogy az élmezőnyben végzett diákok dolgozatai nemcsak pontos és értő fordítások voltak, hanem magyar nyelven is igényes, gördülékeny szöveget eredményeztek.
A minores kategória döntőjében a versenyzőknek egy Aulus Gellius Attikai éjszakák (Noctes Atticae) című művéből származó történetet kellett fordítaniuk (4, 8, 1–7). A kategóriában versenyző tanulók előzetes tanulmányai azonban nem teszik lehetővé, hogy ókori szerzőtől származó eredeti szöveget fordítsanak, így ez a szöveg is a versenyzők igényei és a vizsgaleírás alapján könnyített, átszerkesztett változata volt a Gelliusnál olvasható történetnek. Főhőse két római politikus, akik közül az egyik, Fabricius mindig a becsület parancsát követte, és csakis a római állam érdekét tartotta szem előtt, a másik, Cornelius Rufinus jól képzett és eredményes hadvezér, de tolvaj volt. Gellius elbeszélésének középpontjában az a különös eset áll, amikor a becsületes Fabricius mindent megtett annak érdekében, hogy Cornelius Rufinus nyerje el a konzuli megbízatást, mert Róma nehéz katonai helyzete jó hadvezért kívánt az állam élére. Később ő maga távolította el Rufinust a szenátusból erkölcsi hibái miatt. A gelliusi fogalmazást alaposan átalakítottuk, frazeológiáját jelentősen leegyszerűsítettük, és a rövid szöveget bőséges jegyzetapparátussal láttuk el, melynek kialakításában támaszkodhattunk a szervezőbizottság középiskolai tapasztalatokkal rendelkező tagjának szakértelmére is.
A szövegről általánosságban elmondható, hogy jól, eredményesen mérte a versenyzők nyelvtudását és fordítási készségét. A helyezést elért öt versenyző mindegyike megértette a történetet, és szinte hibátlanul vagy legfeljebb kisebb pontatlanságokkal le is tudta azt fordítani. A három kiemelt dicséretet elért versenyzőnél előfordultak kisebb félreértések vagy kihagyások a fordításban, de a történet váza ezekben a dolgozatokban is összeállt. A három dicsérettel jutalmazott dolgozat szerzője is értette a lényeget, még ha egyes részletekben voltak is félreértéseik. A szöveg még átírt és leegyszerűsített formájában sem volt könnyű a versenyzőknek. Különösen a paradoxon megfogalmazása okozott nehézséget. Nyelvileg leegyszerűsített, lábjegyzetekkel könnyített formában is komoly feladat volt megérteni, miért támogatja valaki olyan ember megválasztását, akiről lesújtó erkölcsi véleménye van. Ráadásul ez a mondat hosszabb is volt a szöveg többi mondatánál. Kevesebb gondot okozott a frappáns felelet fordítása: „inkább fosszon ki a honfitársam, mint hogy rabszolgának adjon el egy idegen”.
Ez az értékelés azonban csak a díjazott vagy valamilyen dicséretben részesített dolgozatokra igaz, a többieknek a szöveg talán nehéz volt még ebben a könnyített formájában is. Az eredeti latin szöveg retorikai megformáltsága rajta hagyta nehezítő bélyegét az adaptált változatán is, hiszen maga az elbeszélt történet is egy ellentmondásos helyzetet örökít meg, azaz maga a tartalom is megkívánja a figyelmet.
Az Arpinói Nemzetközi Cicero-verseny általunk szervezett hazai válogatóján is számos kitűnő fordítás született. Itt a pályázóknak Cicero Pro Cluentio című beszédének egy részletét (XI, 31) kellett magyarra fordítaniuk. A 2026. május 7–10. között megrendezésre kerülő Arpinói Nemzetközi Cicero-versenyre 14 diák jutott ki, akik közül dicséretet kapott Oskolás Zsombor, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium növendéke. A nagyszerű eredményhez mind a versenyzőnek, mind fölkészítő tanárának, Dr. Biczóné Porcsin Juditnak szívből gratulálunk.
Szeretnénk végül ismételten köszönetet mondani minden latintanárnak és versenyző diáknak áldozatos munkájáért, az iskolák igazgatóinak a latinoktatás támogatásáért, versenyünk pénzügyeinek intézéséért pedig Adamik Bélának.
