Szakmai beszámoló a 45. Arpinói Nemzetközi Cicero versenyről és a római tanulmányi kirándulásról

46 éve rendezték meg először – még csak olasz nemzeti színekben – e rangos eseményt, s a következő
évtől (1982-től) – idén tehát immár 45. alkalommal – hirdették meg más európai országok latintanulói
számára is Cicero szülővárosában a versenyt.
Az idei tanévben 12 országból, 122 iskolából 265 diák érkezett Arpinóba 63 tanár kíséretében. Összesen
328 fővel növeltük a hangulatos, gyönyörű fekvésű város népességét 4 napra. 2012 óta nem volt példa
ilyen magas részvételi arányra. A magyarok részéről 9 gimnáziumból hagyományosan 14 diák vett részt
(e tekintetben csak négy ország előz meg minket: az olaszok természetesen, a németek, belgák és a
svájciak). Ketten kísértük a magyar csapatot: Kudari Enikő, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium
latintanára, aki nagy tapasztalattal – sok arpinói úttal háta mögött – segítette a szervezést, és jómagam,
Kalászné Enyedi Krisztina, a Váci Piarista Gimnáziumból újoncként érkezvén.
Az indulás napján sikeresen megtaláltuk egymást a reptéren, többen már ezt megelőzően felvették
egymással a kapcsolatot online formában. Utazásunk annyiban volt kalandos, hogy egyik diákunk két
órával későbbi repülőgéppel jött utánunk, mivel angol nyelvi érettségit tett. Felnőtteket meghazudtoló
önállóságról, bátorságról, leleményességről tett bizonyságot, s végül a szállásunkon csatlakozott
hozzánk az eredeti tervtől eltérően. Másnap töltötte be 18. életévét, igazi beavatási próbatételnek
számított szűkös időkeretek között itthonról eljutni Arpinóba, pontosabban a tőle 40 km-re fekvő
Cassinóba. Szállásunkon, a cassinói Edra Palace Hotelben, fenséges háromfogásos vacsorában volt
részünk a nap végén, s a további svédasztalos reggelik is bőségesek és finomak voltak itt, bár
gluténérzékeny társaink kevésbé találhattak maguknak változatos fogyasztanivalót.
Péntek reggel kezdődött az 5 órás verseny Arpinóban a Liceo Tullianóban, ahova busszal vittek minket.
A gyors búcsú és instrukciók után a diákokat hosszú és fárasztó fordítás, illetve kommántárírás, a
tanárokat pedig különféle programok várták: fogadás, konferencia, kiállítás, de mindezek mellett és
helyett a városnézést sem hagytuk ki.
A szövegrészlet a Tusculanae disputationes-ből való volt, diákjaink többsége inkább nehéznek találta,
a fogalmazásról nem is beszélve. A verseny után megnéztük közösen Arpino akropoliszát: a
Civitavecchiát, csúcsíves kapuját és a Cicero-tornyot. Szombaton ellátogattunk a Monte Cassinó-i
bencés apátságba, ahol az apátúr ünnepélyes keretek között latin nyelvű beszéddel fogadott minket –
sok diák örömére első hallásra, olvasásra jól érthető latin nyelvezettel. A magyar különítménynek
sikerült közös fényképet készíteni az apátság elöljárójával. Délután vezetett angol nyelvű városnézést
szerveztek több csoportban. Majd este a diákok részére a hagyományos „Iuvenum nox” következett –
az esti szabadtéri zenés-táncos mulatság, ezalatt a tanárok, a szervezők, és Arpino jeles képviselői
díszvacsorával egybekötött kulturális program keretében olasz slágereket és opera-áriákat
hallgathattak (énekelhettek) egy elegáns étterem kertjében.
A vasárnapi eredményhirdetést kíváncsian vártuk, hátha elhangzik egy-egy magyar név is a sok olasz
és néhány külföldi név mellett. Nem kellett sokáig várnunk, a különdíjazottak között Oskolás Zsombor,
a debreceni Tóth Árpád Gimnázium tanulója kapott jutalmat. Hatalmas üdvrivalgás tört ki kis
csapatunkból, büszkék voltunk diákunkra. A magyar delegáció dicséretben részesült tagja oklevelet,
pénz- és könyvjutalmat kapott. Zsombornak és felkészítő tanárának Dr. Biczóné Porcsin Juditnak ezúton
is gratulálunk. A ceremóniát követően a várost gyorsabban el kellett hagyni, mint szerettük volna.
Buszra szálltunk és egyenesen Rómába utaztunk.
Innentől magunk szerveztük meg három napos programunkat. Mint említettem, nekem semmilyen
korábbi ehhez kapcsolódó úti élményem nem volt – sem Arpinóban, sem Rómában nem jártam –, „új
seprű jól seper” elvétől felbátorítva(?) kezdtem hozzá a tanulmányi út római felének
megszervezéséhez, amiben rengeteg segítséget kaptam Enikő tanárnőtől. Ezúton is nagyon köszönöm.
Legfőbb tapasztalataim: szállást nem volt könnyű találni, a Szent István Zarándokház azonban idén
(ismét) elérhető volt. A jövőbeni utazásokhoz is jó szívvel ajánlom. Továbbá minden múzeumi belépő
(az ingyenes is) itthonról online lefoglalható és lefoglalandó a hosszú vagy hiábavaló sorbanállások
elkerülése végett.
Elsőként tehát a szállást foglaltuk el, majd a belvárosba metróztunk, a Piazza Navonához, Bernini
szökőkútjának titkát fejtegettük, majd szentmisét látogattunk fakultatív módon. A Trevi kúthoz is
eljutottunk, s 150 fagylaltból válogathattunk a Gelateria Della Palmában.
Hétfőn elsősorban az antik Róma emlékeit vettük szemügyre: Colosseum, Forum Romanum, Palatium
látványosságait jártuk végig, majd a Pantheont is megcsodáltuk, amelynek közelében ittam eddigi
életem legfinomabb kávéját a Tazza d’Oróban. Kedden és szerdán a keresztény középkor leghíresebb
műemlékeivel, templomaival ismerkedtünk: Szent Péter Bazilika, Vatikáni múzeum, Szent Kelemen
Bazilika, Priscilla katakomba – e helyekre jutottunk be. Igyekeztünk sok szabadidőt hagyni, hogy
lehetőséget adjunk az ismerkedésre, alkalmat a beszélgetésekre. Az utolsó esti búcsúbeszélgetés a
szállásunk kertjében, közös utunk lezárásaképpen, s a többi beszélgetés, közös élmény is szép emlék
marad nekem. Nagyon örülök, hogy megismerhettem 14 nagyszerű diákot, akik mind valahogyan a
latin nyelv iránti rokonszenvük révén jutottak el Arpinóba, Rómába, és külön örömöt jelent számomra,
hogy egy latinos kollégával megismerkedhettem, úgy gondolom, jól kiegészítettük egymást.
Érdekességek:
• Volt olyan közöttünk, aki mostanáig nem ült repülőgépen, sőt nem járt még soha külföldön
sem,
• de volt három olyan diák is, aki egy-két hónapon belül másodszor járt Rómában;
• többen már befejezték latin tanulmányaikat, legalábbis érettségit tettek belőle, így érkeztek a
versenyre;
• betegséggel szintén többen küszködtünk az út során, ketten is voltak, akiket a Szent Péter
Bazilikában látott el orvos;
• a fakultatív szentmiselátogatáson mindenki részt vett (önként);
• néhány diáknak sikerült versenyről készített nagy molinókat kérni a szervezőktől és hazavinni.
Tényleg, sikerült?
Kalászné Enyedi Krisztina
a Váci Piarista Gimnázium tanára
kísérőtanár