Szakmai beszámoló a 43. Arpinói Nemzetközi Cicero-versenyről és a római tanulmányi kirándulásról

2023. április 30-május 7.

Az idei verseny tizennégy magyar résztvevője bizonyos szempontból rendhagyó programban vehetett részt. A május 4-n elérhető, igen kései repülőjárat jelentette nehézségek és kockázatok miatt ugyanis az érintettekkel konzultálva Adamik tanár úr arra a döntésre jutott, hogy a versenyhez hagyományosan kapcsolódó római útra Arpino előtt kerül sor. Bár sem nekem, sem Gergely Gábor tanár úrnak a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumból nem volt összehasonlítási alapja korábbi arpinós tapasztalatok híján, ez a megoldás több szempontból szerencsésnek bizonyult.

A résztvevők döntő többsége ugyanis egyáltalán nem ismerte egymást, de a Liszt Ferenc repülőtéren április 30-án megindult félszeg ismerkedés már az első római estén oldottabb hangulatban folytatódott, május 4-én pedig már egy összeszokott társaság kezdhetett bele az arpinói programokba.

Római szállásunk nagyrészt a Szent István Házban volt, annak ellenére, hogy az első estén még nem tudták vállalni a csapat elhelyezését. Többek ajánlása alapján fogadtuk el ezt a megoldást, így az első estén a Termini közelében foglaltunk helyet a lehető legszerényebb árfekvésben, hiszen jó esély volt rá, hogy itt csak a ciampinói transzferből az ágyba dőlünk be, reggel pedig mehetünk is tovább. Ugyan szerencsére nem így történt, de a döntésünket nem bántuk meg, hiszen a Szent István Házban a szállás, az étkezések és az árak színvonala mellett a
vendéglátóink rugalmasságával is elégedettek lehettünk. Erre szükség is volt, mivel Róma központja innen elég messze van, a buszok menetrendje pedig a XXI. század minden technológiai lehetőségét kihasználva sem könnyítette meg a tervezett időpontok betartását.

A három római nap során a rengeteg történelmi emlékhely megtekintésének leginkább a szállás távolsága által némileg szűkített időkeret, illetve a diákok fizikai tűrőképessége szabott határt. A legfontosabb betervezett helyszíneken lényegében csak a Szent Péter-bazilikában tartott pápai audiencia és a Colosseum belépőjénél tapasztalt minősíthetetlen jegyszedői magatartás okozott komolyabb fennakadást.

A római kirándulás alatt végig esős időnk volt, cserébe a melegtől egyáltalán nem kellett szenvednünk, a diákok pedig – akik zömmel először voltak a Városban – óriási érdeklődéssel és többnyire kiváló hangulatban járták az utcákat, remekül viselték az összes felmerült nehézséget is. A fárasztó program ellenére a szobák között lényegében végig késő éjjelig tartott a társasági élet; amennyire egyáltalán lehetséges ilyen rövid idő alatt, a tizennégy versenyző közösséggé kovácsolódott.

Május negyedikén Frosinonéból Cassinóba érkeztünk, itt a nemzetközi versenyzők nagyjából felével együtt a Hotel Al Boschettóban kaptunk szállást. A verseny előtti estét leszámítva itt is késő éjjelig fent volt a társaság zöme, de itt már a külföldi diákok egy részével is találkoztak, szerencsére a szálloda jól tolerálta a különféle nációk lehetetlen időpontokban felhangzó népdalait, vagy az éjféli rögtönzött néptáncbemutatót. Ezeknek megvolt az a hasznuk is, hogy a napközbeni programok alatt, illetve az összességében többórányi buszozás során rengeteg diákot már ismerősként üdvözölhettünk, könnyebb volt fölvenni velük a kapcsolatot. Kollégámmal együtt abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy több külföldi tanárral lehetőségünk nyílt hazáink latintanításán túl rengeteg egyéb témáról beszélgetni. Számos érdekesség mellett az olasz kollégák felhívták a figyelmünket több hazájukban tartott nemzetközi latinversenyre is.

Az idei versenyszöveget – Brutus I, 1-4 – a diákok mind nagyon nehéznek találták, kommentárt idén is kellett írniuk, de a többségük idáig már nem jutott el. Ugyanakkor mi sem jellemzőbb a társaságra, hogy a 6-án hosszan átbeszélt teljesítményük alapján esélyes pár társuknak egy emberként szurkoltak a 7-i eredményhirdetésen. Sajnos nem sikerült helyezést elérnünk, de egészen biztos vagyok benne, hogy mindannyian feledhetetlen élményekkel gazdagodtak, ha más nem, a Budapestre érkezésünkkor a szülőknek Arpinóban szerzett cognomenjeinken tartott, rögtönzött bemutatkozás és az azt követő érzelmes búcsúzás meggyőzött erről.

Köszönettel tartozom mindezekért a honi és nemzetközi szervezőknek rengeteg munkájukért, Madár Gergelynek, akinek a válogatón nyújtott teljesítménye lehetővé tette az én kiutazásomat is, és a kollégámnak, Gergely Gábornak minden segítségéért. Végül pedig együtt és külön mind a tizennégy versenyzőnek, akikben egy hihetetlenül ambicionált, ugyanakkor nyitott és sokoldalúan érdeklődő társaságot ismerhettem meg. Nem nagyon tudok ennél jobb visszajelzést a pedagógiai munka értelméről.

Vissza az oldal elejére