Szakmai beszámoló a 42. Arpinói Nemzetközi Cicero-versenyről és a római tanulmányi kirándulásról
2022. május 5-10.
Idén végre ismét lehetősége nyílt a magyar diákok számára, hogy részt vehessenek az arpinói nemzetközi latin fordítóversenyen. A világjárvány miatt tavaly teljesen elmaradt az „élő” forduló, csak online felületen keresztül mérhették össze a tudásukat a diákok.
Az előző évek következtében azonban idén csak négy diáknak adatott meg a kijutás lehetősége. A döntő forduló összlétszámát csökkentették az olasz szervezők beiktatva még egy szűrőt tavasszal. Így fordulhatott elő, hogy több fiatal is elmondhatja magáról azt a szomorú tényt, hogy tavaly is, idén is, azaz kétszer is bejutott hivatalosan az arpinói nemzetközi döntőbe a magyarországi verseny alapján, de egyszer sem utazhatott Arpinóba. Tavaly azért, mert elmaradt, idén, mert „csak” a tizennégy közé került be, nem az első négybe.
Így külön megtiszteltetés volt számomra is, hogy segíthettem a szervezésben is. A tavasz az egyeztetésekkel, a kapcsolatfelvétellel, a programok szervezésével, a belépőjegyek lefoglalásával, s a repülőjegyek, majd a vonatjegyek intézésével telt Adamik tanár úr segítségével.
A verseny ideje alatt az olasz kollégák rengeteget dolgoztak, mint mindig. Látszólag követhetetlen a szervezés, de mindenkire figyeltek, segítőkészek voltak és a versenyzők kisebb létszáma miatt sokkal személyesebb lett ez az együttlét, mint bármelyik korábbi. A szállás egy középkori meseszép épületben volt, az ételeket és a fogadásokat igazán minőséginek éreztük.
Itália pedig Itália, ahol az embert ezer élmény éri! Még akkor is, ha idén a folyamatos fázás volt a legmegdöbbentőbb benyomása mindenkinek, az olaszoknak is. Nagyon hideg volt.
A pénteki versenyhez már korán fel kellett kelnünk. Egy iskolában dolgoztak a diákok négy órán keresztül. Természetesen idén is Cicerotól volt az idézet. A fordításon kívül kellett még egy kommentárt is írni a szöveggel kapcsolatban.
Mi tanárok a verseny ideje alatt egy kerekasztal-beszélgetésen vettünk részt. Úgy tűnt számomra, hogy a verseny szervezői fiatalítottak, a korábbi vezetőt nem láttam, helyette egy új kolléga tartotta a nyitó és záró beszédeket. S ezen a beszélgetésen arra keresték a választ, hogy mit kellene megtartani az eddigiekből, s mennyiben lenne érdemes változtatni a verseny menetén, szerkezetén. Meghallgatták a hozzászólókat, értékes, mély beszélgetés kerekedett ki a végére.
Másnap délután fogadta a nemzetközi csapatokat Monte Cassinóban az apát úr és latinul köszöntött minket. Este Arpinóban utcabáloztunk. Vasárnap volt az eredményhirdetés Arpino főterén szakadó esőben. A magyarok egy tizedik hellyel zárták a versenyt, amit Czifra Botond szerzett meg a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumból, tanára a másik kísérő tanárnő, Dr. Valyon Eszter.
De a többiek is nagyon boldogok voltak, gratuláltunk, ünnepeltünk.
Vasárnap délután bevittek minket buszokkal Rómába. Ettől kezdve önállóak lehettünk. Mindenre nyitottak voltak a diákok, bejártuk az összes fontos történelmi emlékhelyet, a kötelező római „táncrendet” végig tudtuk csinálni. Kedden este indult vissza a repülőnk, ami szerencsésen landolt is pont éjfélkor.
Az arpinói diákok csapata üdítő színfolt minden alkalommal, okos, nyitott személyiségekkel lehetünk együtt mi tanárok, akikkel öröm felfedezni ezt a számtalan értéket és érdekességet.
Hőnich Orsolya
a budapesti Veres Péter Gimnázium tanára
kísérő tanár